Ha javítani szeretnél a világon, azzal kezd, hogy az emberek biztonságban érezzék magukat. "

Szeretettel üdvözlöm az oldalamon!

 Bartus Ágnes vagyok, a trauma szemléletű idegrendszeri fejlesztés létrehozója. Mit jelent ez a fogalom?
A név nem egy módszert, sokkal inkább egy szemléletet tükröz. A vegetatív idegrendszert támogatjuk a szabályozott működésben. Erőforrásokat keresünk az idegrendszer számára, így növeljük a rezilienciát. Testérzeteken keresztül tanítjuk meg az agynak biztonságban éreznie magát. A különböző módszerek célja, hogy integritást teremtsünk az agy és a test között. A szabályozatlan vegetatív idegrendszer magas vagy alacsony izgalmi állapotokat hoz létre, ami egy megterhelő fiziológiás állapot. Ebben az idegrendszeri működésben nem mindig vagyunk urai a testünknek és a viselkedésünknek, az érzéseinknek. A program célja, hogy az agy kontrollja alá kerüljön az ösztönvilágunk, fejlett testérzettel, erőforrásokkal rendelkező személyiséggé váljon gyermekünk vagy mi magunk, felnőttként. 

A Trauma szemléletű idegrendszeri fejlesztés alapköve a Focus System Home program, amely egy kapcsolatfókuszú fejlesztés. A program tartalmaz egyrészt kötődést segítő, szorongást csökkentő technikákat, másrészt, amikor a gyermek idegrendszere olyan érettségi szinten van, hogy már terhelhető, feladathelyzetbe hozható, tartalmaz mozgásterápiát és homloklebeny tornát. A program tartalmazza az alábbi módszereket: meseterápia, Somatic Experiencig,  NeuronUp kognitív program, Safe and Sound Protocol, Melillo csecsemőreflex torna. Az egyes módszerek leírása a honlap menüjében található. 

"Az 5 éves nem beszélő autista kisfiammal hallgattam végig az SSP-t. Fő problémánk vele az alvászavar volt, és hogy voltak napok, amikor szinte csak futkosott fel-alá, teljesen felpörgött állapotban. Ilyenkor minimum egy óra kellett az esti altatáshoz, az ágyon ugrált és kiabált, amikor álmos volt, de egyszerűen nem tudott elaludni, majd pár óra alvás után az éjszaka közepén felkelt és csak reggel-délelőtt aludt el. Ez nagyon megviselt minket. Mióta befejeztük az SSP-t ebben nagyon jelentős javulást észlelünk, hihetetlen, hogy ugyanez a gyerek most maga veszi elő este a takarót és kéri, hogy aludjunk, majd 10 perc múlva alszik is. Ezzel az egész család életminősége javult! Emellett még azt is észrevettük, hogy sokkal nyugodtabb, türelmesebb, olyan dolgokat, amik eddig megviselték (pl.hogy hiányzik a puzzle egy darabja), most dráma nélkül elfogad, szociálisabb lett, többet játszik velünk, kevesebbet egyedül, hosszú autó utat egy nyikk nélkül tudtuk le. Szóval a gyerek az SSP után is autista maradt, de sokkal jobb, könnyebb mindennapjaink vannak. Két megjegyzés még a végére: nekem neurológus orvosként szakmailag is abszolút hiteles a program, a mögötte álló elmélet számos idegrendszeri működési zavart megmagyaráz, szerintem a hallásterápia nagy jövő előtt áll. A másik, hogy nagyon hálás vagyok Áginak, hogy az elmúlt egy évben, amikor a lezárások miatt a fejlesztések nagy része elmaradt, online tudunk dolgozni, hiszen egy fejlesztésre szoruló gyermeknek az egy év kimaradás nagyon hosszú idő. Ezt a program és a rendszer gond nélkül működött online."

"A 10 éves fiam viselkedésbeli túlkapásai miatt kerestük fel Ágit, aki korábban már mesélt az SSP-ről. Peti jó tanuló, zenél, rajzol, de a suliban és itthon is nagyon hamar kiakadt a legkisebb apróságon is. Azt gondoltuk az elején, hogy prepubertás korba léptünk. Aztán decemberre vsz telítődött az addig is túlfeszített rendszere. Az iskolából szóltak, hogy csak ordibálva kommunikál a társaival, "mindenki felett állónak érzi magát". A többi pedagógussal beszélve is hasonló véleményeket hallottam, aztán a pontot az í-re az tette fel, amikor lelépett szó nélkül a zenesuliból, s bár a terve az volt, hogy megvár a téren, meglep(sikerült), hogy milyen nagy fiú, ezzel felrúgta az addig fixen vitt szabályrendszerünket. Idegrendszeri éretlenség, amely mindig is jelen volt az életében, de senki nem vette észre, mi meg totál más irányba kerestük a probléma okát. Pedig annyira egyértelmű, így visszagondolva. Az SSP második napján hipercuki lett az addig egy fogmosáson is duzzogva toporzékoló legény. Előzékeny, gondoskodó, s még puszilgatósabb, pedig abban addig sem volt semmi Igaz, pont akkor kezdődött az online oktatás, amely amúgy is kiegyensúlyozotabbá tette az első alkalommal is, mert nincs körülötte annyi inger. De ahogy letelt lassan az SSp hatása, kezdtek visszajönni a régebbi viselkedésminták, hisztik, ellenállások. Nemrég kezdtük a második kört, a második naptól megint cuki. Miben változtatta meg az életét az SSP? Miben változtatta meg az életét az SSP?Korábban azt mondta, hogy idegesítik az osztálytársai, de most arról mesél, hogy mennyire jókat játszanak. Bár még a pedagógusával nem beszéltem, azt azután tervezem, hogy lehallgatta a másodjára is a teljes blokkot, ő sem keresett még, ami jó jel A kortárs kapcsolataiban nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb, nem annyira öntörvényű. Elfogadóbb a mások szempontja iránt. S bár az alaptermészete a hangoskodás és nagyszájúság, mintha finomabban lenne nagyfiú. Velünk szemben tisztelettudóbb, segítőkészebb, együttműködőbb. Sokkal hamarabb mondja ki az érzéseit, pl. hogy fél, vagy megijedt stb. ,nem zárja magába."

"Szeretném megosztani tapasztalatainkat az SSP-ről, aminek használatát tegnap fejeztük be kisfiammal, aki 9 éves, és pár éve ADHD-s és ODD-s tüneteket produkál...majd Melillo könyvét kutatva és elolvasva jutottunk el Ágihoz, aki megismertette velünk a polivagális elméletet és az SSP működését. Alapjàraton elég szkeptikus vagyok, az utóbbi években többmindent kipróbáltunk, volt TSMT torna, Ayres-terápia, két gyermekpszichológus és egyéb mozgásterápiák is, de valahogy egy helyben topogtunk mindig, érezhető és látható eredmény nélkül. De Melillo könyve brutálisan "kinyitotta" a szemem, hihetetlen felismerés volt gyermekem megismerése ÉS megértése a könyv által egy olyan szemszögből, ami tudományosan bizonyított, de sajnos nálunk még nem annyira ismert. Mindezek utána az SSP-t nagy hozzáfűzött reményekkel vártuk. Jelenthetem: nem hiába. Ágival való konzultáció után abban egyeztünk meg, hogy az 5 órás zenei anyagot először napi 15 perces zenehallgatással indítjuk. Kisfiamnak elmondtuk, hogy mire számíthat, mire lesz jó és hasznos ez a terápia. Okos gyerek lévén ő is tisztában van a nehézségei nagy részével, és láthatóan szenvedett is e miatt, hogy nem tud ellene tenni, ezért könnyen belement a dologba. Suli után amikor hazajött, rajzolni szeretett volna, ezért kaptunk az alkalmon és közben elindítottuk a gyerekeknek szánt filterezett zenét. Ebben főleg rajzfilmek, Disney filmek dalai vannak. Kb a 10. perc környékén felüvöltött, hogy valami olyan sipító hangot hallott, amit nem tudott tolerálni (ez később màskor soha nem jött többet elő), ezért egy pár másodpercre megállítottam a zenét, majd mikor rákérdeztem hogy folytathatjuk-e, akkor elindítottam megint. Mindeközben ő csak rajzolt az asztalnál, nem túl erős de elegendő fényben, én pedig a szobában maradtam, ami fontos, hogy legyen mellette valaki, miközben SSP-zik. Tetszett neki, de a zenét kicsit uncsinak találta (kiskamaszkor kezdete) és kérte, hogy másnap a felnőtt tartalommal folytassuk. Így is lett. 2-3 nap múlva látván, hogy nem gond neki hosszabban is hallgatni, egyeztettem Ágival, és már az alap 30 perces session-ökkel folytattuk. Zenehallgatás közben főleg színezett, rajzolt, vagy Legóztunk. Egyszer kipróbáltuk lefekvés előtt is, de az kevésbé jött be neki, mert már aludt volna, de a zene ébren tartotta, annak ellenére, hogy megnyugtatta. Már pár nap elteltével fantasztikus változást tapasztaltunk, ami korábban napi szinten feszültséget okozott, és akár kiabálásba is torkollott volna, az mind lecsillapodott vagy teljesen eltünt:- sokkal cukibb, kedvesebb lett az általános kommunikációja felénk.- ha valami nem tetszett neki korábban, arra mindig hevesen reagált, most ez sokkal kisebb amplitúdójú és könnyebben elfogadja ha valamire "nem"-et mondunk.- ha pl. a házi feladatban hibát találtunk, és visszaküldtük, hogy javítsa ki, akkor erre korábban máris hevesen reagált, most egy rossz szó nélkül elment és kijavította, akár kétszer is.- magától leült olvasni noszogatás nélkül.- sokkal elfogadóbb magával és a mi döntéseinkkel szemben.- talán még jobban is alszik és jobb hangulatban ébred fel.Valószínű, hogy ez csak a kezdet, és még van/lesz más pozitív változás, amire most nem tértem ki, és mivel az SSP még két hónapig aktívan dolgozik benne, nagyon várjuk a folytatást, de az biztos, hogy a napjaink szebbé és harmónikusabbá váltak eközben.Remélem mint egy egyszerű SSP felhasználó és szülő ezzel a kis bejegyzéssel tudtam segíteni Nektek, akik esetleg hasonló helyzettel állnak szemben, de még hezitáltok, hogy merre induljatok el. Egy próbát mindenképp megér, a pozitív változás biztos nem marad el! Köszönom Áginak a támogatást és hogy ezt a módszert megismertette Magyarországon."

2 éves autista kislány szülei tapasztalatai. 3 éves korára, a fejlesztőprogram negyedénél, lekerült az autizmus diagnózis a kislányról:

"Hosszú lesz a mi történetünk hisz velünk csoda történt. Erre mást szót nem találok. 3 éves autisztikus kislányomon az első kör SSP és az első kör Focus System! Nincs auti kódja egyenlőre. Kevert specifikus zavar kódja van. Kezdjük az elején! 2021.februárjában vettem észre a kislányomon, hogy valami nincsen minden rendben. Sőt inkább semmi sincsen rendben. Akkor volt 20 hónapos! Nevére nem figyelt, szelektálva evett azon belül is inkább a szilárd ételek, de abból sem minden.(felvágottak, zsemle, kenyér, péksütik, kakaó, nasik). Ennyiből állt az étkezés sőt voltak napok amikor csak a kakaó kellett neki. Pohárból nem tudott inni, hajlandóságot se mutatta felé, evőeszközökkel szintén nem tudott enni bár úgy nem is csoda, ha főtt ételt sem evett SOHA SEMMIT! Gyümölcsöt, zöldséget szintén nem evett, levek formájában megitta, de az üveget nem volt hajlandó magától megdönteni mi nekünk kellett tartani. Nem mutogatott és nem is beszélt egyetlen egy szót sem. Sőt azt se értette mit beszéltünk hozzá. Gyere és a nem szót értette, de ezen kívül semmi. Bármit kértünk tőle a kezünkbe sosem adott semmit, inkább eldobta. Magától sem adott oda semmit a kezünkbe. Mindent a szájába vett kivétel nélkül. Vegyszeres felmosófejet előszeretettel szivogatta vagy a szappant rágta. Ezeken kívül is bármit a szájába vett. Persze, ha láttuk nem hagytuk neki. Mutattam neki valamit nem nézett arra amerre mutatok. Nem érdekelte. Sorbarendezett brutál módon. Éjjeli szekrényeket itthon elhúzta sorbarendezte, játékait, tejeket, kavicsokat, a hugának a tápszeres dobozait, műanyag üvegeket, kockáit, plüss állatait kör alakban rendezte. Mindennapot sorbarendezéssel kezdett, ahogy felkelt. Tényleg mindent centire pontosan egymás mellé helyezett kivétel nélkül bármit. Akár a tésztákat is. Bármit. Persze, ha véletlen elborult az amit sorbarendezett akkor volt ám cirkusz vergődés, ordítás. Ennyiből állt a játéka. Teszek fel pár képet mindenről. Motorral, futóbiciklivel nem tudott menni sőt üvöltött rajta. Játékokat nem értette, hogyan is kellene használni pl.formakirakó a formákat is egymás mellé centire pontosan helyezte. Minket a szüleit sem ismert meg. Persze örült, ha látott minket kaptunk egy mosolyt és ennyi, de azt nem tudta, hogy én az anyja vagyok, az apja meg az apja.. Nyilván a mamákat meg végképp nem ismerte fel. Lábbelieit nem tudta egyedül felvenni. Csecsemő sírás hallatán üvölteni, vergődni kezdett... 2020.decemberében született meg a huga a poklok pokla volt az első pár hónap. Nagyon féltékeny volt a huga miatt, ráadásul üvöltött is amint meglátta, ha meg sírni kezdett a hugi akkor Amira is kőkeményen! Borzasztóak voltak így a napok, hisz a kicsi meg 2 óránként kelt éjszaka, Amira meg napközben minimum 14 órát végig üvöltött... Hangos gépek hangja miatt is sírni kezdett és füleit befogta. Pl.: benzines fűnyíró, flex, fűrész stb. Kezeivel sűrűn repkedett csuklóból. Térden előre-hátra ugrál/t. Nem volt terhelhető ezalatt azt értem, hogy a séta esélytelen volt nála. Élmény megosztása nulla volt. Szerepjáték nulla volt. Olyan, hogy közös játék, puszi, ölelés soha sem volt. Bújni hozzánk szeretett, de annál többet már nem. Páros lábbal nem ugrált. Ha kapott valami ajándékot örömét nem fejezte ki. Minden mindegy volt csak a sorbarendezés volt a lényeg, ha nem evett az sem érdekelte. Éhségét soha sem fejezte ki így én találgattam mikor lehet éhes. Velünk egy asztalnál soha sem volt hajlandó enni feszt járkált az étellel. Semmibe sem volt bevonható. Nem utánozott minket, a mondókás mozdulatokat sem.. Semmit sem! Az se érdekelte, ha mondtunk neki valamit, volt idő mikor énekelni akartam neki de arra is üvölteni kezdett. Hintába sírt a látványától is már sírni kezdett. Fején a hajgumin kívül semmit sem tűrt el. Ágit 2021.áprilisában kerestem meg és 2021.május 10-én mentünk hozzá először így kezdődött a mi történetünk vele. Ezekkel a tünetekekkel! SSP-ből 5 órát hallgatott a Focus Systemből 60 órát majdnem 1 év alatt. Csodák csodájára az első pillanttól kezdve elfogadta a Focus System felhallgatóját. IMÁDTA SZÓRÓL SZÓRA. UTÓBBI IDŐBEN KÖZÖTTÜNK ALUDT A GÉP. Mintha érezte volna, hogy ez valami jó dolog lesz és az is volt. EGY CSODA! Mást nem tudok írni erre a két fajta zenére csak, hogy CSODA! Tegnap hallgattuk le az utolsó órát a kislányommal. Mikben változott? Mindenben. Amiket felsoroltam tüneteket 90%-a eltűnt. Ami megmaradt az a sírás, ha más gyermek is sír, de néha kontrollája magát illetve a térden ringás ami megmaradt még nála, de az se olyan sűrűn már. Hihetetlen, de így van. Ma ahogy voltunk Áginál még ő is megkönnyezte nem hitt a szemének szerintem, hogy az a kislány akinek tavaly ilyenkor minden mindegy volt, nulla szemkontaktussal, nulla játékkal az a kislány megváltozzott sőt vett egy fordulatot pozitív irányba! Amira játszik. Úgy, ahogy "kell". Velünk és másokkal is. Fogócskázunk, labdázunk vagy idebent a házban játszunk valami jót. Figyel a nevére, tart szemkontaktust sőt keresi is. Várja a reakciót tőlünk, ha mondjuk rajzol vagy játszik megmutatja nekünk. Motorozik, futóbiciklizik sőt már a rendes biciklivel is próbálkozik. Szépen ügyesen jön mellettünk vagy előttünk akár gyalog is! Hosszú távon! Üveget magától megdönti. Szereti a hintát nem sír. Sőt magától beleül. Elkezdett szavakat mondani! Felismer minket és utánoz is. Segít nekem a házimunkában pl. Terigetés, mosogépbe bepakol stb. Bevonható szinte mindenbe, érdeklődik. Testvérét imádja, imádnak együtt játszani birkózni. FŐTT ÉTELT eszik ezáltal tud most már enni kanállal, villával és iszik pohárból is. Emlékszem bolognait evett legelőször. Annyira nézte, ahogy eszem. Hát oké mondom szedek, bár tudom, hogy én fogom megenni. Hát nem!!!! Leült elém az asztalhoz és ettünk együtt szépen. Sírtam! Mert több, mint 18 hónapot vártam arra, hogy egyen főtt ételt és ráadásul azt amit én főzök. Aszalt gyümölcsöt imádja, zöldséget magába nem eszik de mondjuk gyrosban vagy valami főtt kajcsiban megeszi. Nem rendez sorba. Semmit sem! Kezd önállósodni. Levetkőzik a pancsihoz, kiszolgálja magát és a szobatisztaság fele is haladunk már szépen ráül a bilire magától. Igaz még nem produkált bele semmit sem MÉG, de a szándék megvan már végre! Sapkát, kabátot, cipőt magától felveszi vagy kicsi segítséggel. Páros lábbal ugrál. Elkezdett mutogatni. Legelőször tavaly karácsonykor mutatott rá az apjára. Ez volt a legnagyobb karácsonyi ajándék amit mi szülők kaptunk. Egyre több és több mindent megért amit mondunk neki, vagy kérünk tőle. Jönnek a szavak is szépen így. Van logikája, összeköti a dolgokat. Pl.: a szemetet a kukába dobja, pancsikor le kell vetkőznie és szépen a szennyes közé dobja, cipőt felveszi akkor tudja, hogy megyünk valahova meg ehhez hasonlók. Leül velünk egy asztalhoz így mindennap négyesben eszünk végre már. Szerepjáték is kezd beindulni. Mindennel olyan szépen játszik, ahogy "elő van írva". Formakirakót segítség nélkül tudja, hogy melyik forma hova való. Amikor először megláttam el sem hittem. Finommotorikája is rengeteget fejlődött. Szeretne könyvet nézegetni van amikor odahozza nekünk, hogy együtt nézzük. Kapunk tőle puszit és nagy öleléseket is. Oviba amikor megyünk érte jön oda, szalad, ölel és puszit ad. Boldog, hogy lát minket. Érezzük, hogy kötődik hozzánk és a nagyszülőkhöz is. Óvónéniktől is mindig elköszön szépen. Integet és mondja, hogy pápá. Nem üvölt végre 14 órát, hanem próbál szavakkal kommunikálni. Nyugodtan lehet a kerti munkákat is úgy csinálni, hogy nem sír. Apjával együtt nyírja a füvet a játék fűnyírójával. Semmilyen hangos dologtól nem fél és füleit sem fogja be. Csuklóból nem repked. A szájába nem vesz be semmit sem!! A kajcsin és az innivalón kívül persze! Így már nyugodtan előtte hagyhatom pl. A felmosót.Kérésre és kérés nélkül is a kezünkbe ad bármit. Maga a közérzete is sokkal, sokkal nyugodtabb. Nincsenek görcsös mozgásai. Cumiról is szépen leszokott sírás nélkül. Pedig ő nagy cumis volt ám. Homokozóban is ügyesen játszik, játszunk. Igazából mindennel. Felismeri az állatokat és azok hangjait utánozza. Sok szót mond már. Próbálja magát kifejezni. Ez volt ami első, de nem utolsó utazásunk Ágival az SPP-vel és a Focus Systemmel. Pár hónap múlva folytatjuk, addigis kapcsolatban leszünk Ágival. Minden auti tünete ami volt eltűnt neki. Ez hihetetlen! Mai napig nem fogom fel. Kb. 1 hónap múlva megyünk vissza a szakszolgálathoz felülvizsgálatra kíváncsi vagyok mit mondanak Amirára. Ők se fognak hinni a szemüknek.. Néha még sem hisszük el, hogy lett egy boldog, vidám, bújós, játékos, vidám lányunk."

4 éves szenzoros kislány anyukájának beszámolója a programról:

"Messziről indult a törtenet, alig alvo, szenzoros, nem hozzátáplálható, massziv szekletvisszatartassal kuzdo, mindentol panikolo baba es totyogok voltunk. Fizikailag teljesitokepessegunk hatarat feszegettuk az alvasmegvonas miatt. Csak ölben csak állva lehetett lenni. Ahogy nott a beszed indult, de a beszedertes nem volt jo, egyensuly es tererzekelesi problema is volt. Jardarol nem lepett le, sokaig anyatejes volt mert sem pure sem darabos etelt nem fogadott el. 13-14 honapos koraban onnan indultunk (megannyi probalkozas utan) hogy a pombar maci lábát elszopogatta. Termeszetesen senki nem hitt anyának, aki tul sokat olvas es bekepzeli. Tobbfele terapiat is csinaltunk, nem mondom hogy teljesen hasztalan, mert mindenbol igyekeztem megtartani es beepiteni a napjainkba a szamunkra bevalt hasznos dolgokat amikkel ici-picit haladtunk. Nem volt tiltolistas dolog. Sokaig az eves volt a legnehezebb, majd ahogy nott jott a sok szorongas, kutyatol (hangos), macsaktol, bogaraktol, fűtől,ruhaktol, víztől, kisebb gyerekektol, barkitol,zajoktol, bilitol, kakitol, attol ha 1 meterrel arrébb mentem.Nem egyszerre volt minden, de sosem tudtam aznap mi lesz. A legnyomasztobb a szekletvisszatartas volt (1-2 hetig is, annak ellenére hogy kapott lazitot, hajtót, kupot). Nyilvan az sem segitett hogy kozeledett az ovi es nem artott volna szobatisztulni, de tudtam hogy a "jaj majd nyaron melegben leveszed a pelust" nalunk nem mukodne. 2021-ben bolcsis jatszocsoportba nem maradt meg, eloszor velem sem, nelkulem meg plane pedig ez csak 1-2 óra volt heti egyszer. Ekkor olvastam egy fb csoporttars tapasztalatait az SSP-rol. Majd itt a csoportbeli anyukaket is, es volt akivel fel is vettem a kontaktot. Sajna még vartam novemberig, mert mindig volt valami, akkor irtam Aginak. Majd decemberben egeszen rossz periodus jott össze a sok szorongas, panikszeru reakcio... Akkor ugy ereztem itt es most kell az SSP. Ugy biztam benne annyira akartuk hogy mukodjon. Es mukodott. Rogton elindult a valtozas,mikor elkezdtuk, mint valami varazsutesre. A teljes szobatisztasaggal indult, azt mondta "jolvanna raulok" es belepisilt, majd belekakilt a bilibe. Es azota mar nagy wc. A kakilas 1-2 naponta van. Már nem sirunk, kinyomja es kesz, baleset sem volt. A kertben a fűre ramereszkedett, ma mar ott fociznak, a kertben allandoan ás, lapatol, locsol, eszi a gyumolcsot. Mindenkivel irto cuki. Beszokott az oviba most osszel, szereti is (nagyon jo pedagogusokat kaptunk). Ja es a panik felelem az allatoktol mintha nem is lett volna. Ez az elso kör ssp volt. (kiveve az ovikezdest, mert akkor focusoztunk). Kajaban mar tobb komponensu dolgokat is eszik. Az oviban altalaban levest kostol. Hizott is. Aztan nyaron elkezdtuk a focus systemet. En ugy irnam le hogy finomhangolt. Egy szeretgetos, magaban is eltevekenykedni kepes, ugyes manocska lett. Gyonyoruen épít barmibol, fozocskezik, boltosat jatszik, rajzol, alszik, en el tudtam menni dolgozni, az oviban minden fellepesen az egyik leglelkesebb volt a szinpadon. Ja es szajon at beveszi a folyékony gyogyszert (oriasi dolog, annak aki korabban reflexbol visszaoklendezte) Mindez tulajdonkepp 10 honap leforgasa alatt. Tudom hogy sok energiat fektet Agi abba is hogy edukalja a szuloket, de van a ketsegbeesesnek az a pontja mikor csak azt akarod hogy mukodjon, mindegy mi van a hatterben, mi a tudomanyos magyarazat, csak mukodjon es mukodott nalunk. Sőt elvarasokon feluli tempoban. Koszonom Agi, hogy tanulsz, es ezt a tudast mi kamatoztathatjuk."

6 éves súlyosan veszélyeztett diszlexiás kislány anyukájának a beszámolója:

"A legkisebb gyermekem miatt kerestem fel Ágit, akit a sógornőm ajánlott. Az első pillanattól kezdve szimpatikus volt számomra Ő, a módszer, amivel dolgozik, és a hozzáállása a gyerekekhez. A diagnózis: idegrendszeri érettlenség. Bianka 6 éves volt. (két nővére van Aida 8 és Dia 10) tipikusan a "legkisebbként" volt kezelve. Szinte fel sem tűnt, hogy hatalmas lemaradásai voltak. 6 évesen, egy 3-4 éves értelmi, érzelmi szintjén volt. Hangdifferenciálási probléma olyan súlyos volt, hogy még hallás vizsgálatra is elmentünk, hogy biztos, hogy jól hall-e a gyerek. Rajzai egy 3 éves szintjének feleltek meg. Memóriája 5 másodperces volt. Képtelen volt megjegyezni szavakat, is, nemhogy verseket, történeteket. Negatív érzelmeit hatalmas, hangos, hosszú hisztikbe fejezte ki. (A nagyok elég nehezen tolerálták). Utált fésülködni, mindig ugyanazokat a ruhákat vette fel, rettentő rossz alvó, (baba korától kezdve) vékony rossz evő gyerek volt. Szinte pontosan egy évvel ezelőtt kezdtük el a közös munkánkat. Az első lépésként lehallgattunk egy 5 órás sspt. Hát megdöbbentem: egy csuda empatikus, segítőkész, nagylány bújt elő Biankából. Közben 6 hétig ment a csecsemőreflex torna, mert az összes csecsemőreflexe megmaradt Biankának. A torna egy örült rémálom volt. A pár perces torna számára 20-30 percig is eltartott, mert abban az időben semmi nem ment egyszerűen. Közben a testvéreivel is lehallgattuk az ssp, és náluk is hasonlóan hatott. Segítőkészek, önállóbbak lettek. Szeptemberben kezdtük el a Focus Systemet márt otthon. Éltem a lehetőséggel, hogy mindenki irányítottan hallgassa végig a számára megfelelő programot. A legnehezebb dolog az volt, hogy mindenkinek a heti 4 óra "zene ideje" meglegyen. A nagyoknak már iskola volt, edzések, tanulni való. Készítettem egy heti rendet, amihez szigorúan ragaszkodtam. Viszont voltak dolgok, amiket háttérbe kellett helyeznem. Ilyenek voltak például az otthoni matek, olvasás, írásgyakorlások, a hétvégi takarítások, nagy főzések. Szeptembertől-májusig hallgattuk a zenéket, csináltuk a tornákat. Kezdetben még hatalmas kreativitásra volt szükség, hogy a tornagyakorlatokat játék formájába ültessem át. Az összes létező játékunkat megpróbáltam úgy használni, hogy azok a torna kiegészítései legyenek. A nagyok lelkesen csatlakoztak és az ő ötleteiket felhasználva alakítottuk ki a tornákat. Mire elérkezett a március, Bianka már csak a tornát is képes volt végigcsinálni. Minden nap önmagát próbálta meg legyőzni, és ez sikerült is. A változás, amit most tapasztalok óriási. Az óvódában már őt választják ki főszereplőnek, irányítónak, mert mindent tud. Étvágya kitűnő lett, alvásról nem is beszélve. Imád aludni. A memória játékban, mindig megver. Logopédiára is kezdtünk járni, ott sok házi feladatot kap. Ezeket önállóan megcsinálja. Ha valami sérelem éri, képes elmondani, meg tudjuk beszélni, meg tud vigasztalódni. Most visszatértünk a csecsemőreflex tornára. 5 perc alatt végez a gyakorlatokkal, van, hogy ő szól, hogy "anya, a tornát még nem csináltuk meg". Igazi iskolás nagylány lett. Mint már említettem, a két másik lányom is végig hallgatta a Focus Systemet. Egy pár gondolatot róluk is ejtenék. Aida 8 évesen nem volt hajlandó mások elé kiállni, olvasni, verset mondani. Soha nem szerette, ha néztük, ahogy táncolt, vagy énekelt. Ez azért volt ijesztő, mert elkezdett ugráló kötelezni, és felválogatták a versenyzők közé. Februárban volt az első versenye, ahol nem kevés ember előtt kellett megmutatnia, hogy mit tud. Nagyon izgultunk, hogy ki merjen állni. És bizony sikerült!!! Életet első versenyéről egy arany és egy ezüstéremmel tértünk haza. A verseket szépen elmondja az iskolában, nincs belőle gond. Matematika területén is sokat javult a helyzet a gyengébb tanulok közül felkerült abba a csapatba, akik nehezebb matekpéldákat is képesek megoldani. A legnagyobb lányom Dia is lehallgatta, és a tornát is végig csinálta. A legnagyobb hatása rá a "nyugi program" volt. Esténként lefekvéskor Ő kérte a legtöbbször, szeretett raja elaludni. Kipihentebb volt abban az időben. Én végül Rólam egy pár gondolat: A "nyugi zenét" hallgattam, amikor csak tehettem, takarításhoz, főzésez. Saját tapasztalatom az, hogy sokkal nyugodtabb voltam, vagyok, valahogy a feszültségeket feloldotta."

7 éves autista fiú anyukája írta:

"Az első pozitív eredmènyünk a Focus közben történt, amikor a gyógyped.szakszolgálat felülvizsgálta Gábort...az előző vizsgálathoz képest jobb eredményt kaptunk...sokkal jobbat. Az IQ magasabb volt ès jobban bevonható lett. Az egyik legboldogabb nap volt az a vizsgálati nap (aki odajár, tudja...gyomorgörcs, megaláztatás, csalódottság ès reményvesztés, ezzel a csomaggal engedtek el eddig minket). Aztán valahogy könnyebb lett minden. Gábor tornázott, minden nyűglődès nèlkül, aztán megállás nélkül ment az egy óra. Társasoztunk, része az èletünknek, hogy együtt játszunk (ès nyerhetek, de már egyre nehezebb ). Három, négy üzletet simán végig járunk ès segít választani, de ha fáradt szól, hogy ennyi fért bele...beszél a nehézségeiről, èrzèseiről. És mèg sorolhatnám...nem, nem kaptam másik gyermeket, ugyan az minden, de mégis más. Értem őt és ő nyitottabb."