Safe and Sound Protocol

A videón egy autista kisfiút látunk az SSP hallgatása előtt. Nem vesz fel kapcsolatot a gondozójával, kerüli a szemkontaktust, belső 

Mi a Safe and Sound Protocol és hogyan kapcsolódik a polivagális elmélethez?

A Safe and Sound Protocol a Polivagális elmélet nem invazív módszere. Dr. Stephen Porges dolgozta ki autista gyermekek számára a hallásfeldolgozás javításának támogatására. A hallásfeldolgozás javulása az vegetatív idegrendszer szabályozott működésével érhető el, így az SSP-t hallgató személyek szociális és szenzoros területen is jelentős változásokat élnek meg. Zsigeri szinten erősödik a biztonságérzetük. 

Amikor a vegetatív idegrendszerünk fenyegetést észlel, fiziológiai változások következnek be, amelyek befolyásolják az érzékeinket, a szívet és a légzést, a középfül izmainak feszültségét. Ez az érzékenység a magas és a mély hangfrekvenciákra növekszik, mivel a rendszerünk a veszélyel társítja őket. Ebben az éber állapotban a fülünk kevésbé érzékeny a középfrekvenciás hangtartományra, ami az emberi hang frekvenciatartománya. Az SSP a hallásunkat tréningezi az emberi hang frekvenciájára fókuszálva. Ahogy az SSP hallgatója megtanulja feldolgozni a beszédhez kapcsolódó frekvenciákat, javítja két agyideg működését. A VII. agyideg (arc izmaihoz kapcsolódik). Segít figyelni az emberi hangra és kiszórja a lényegtelen frekvenciákat. A X. agyideg (Vagus), lehetővé teszi a gyors önfeltérképezést és az érzelmi szabályozást. Az emberek megrekednek az vegetatív idegrendszer üss vagy fuss (szimpatikus)/befagyás (dorsal) működéseinek cirkulációjában és nem képesek megkülönböztetni a vélt vagy valós fenyegetést. Az SSP egy erőteljes hallási beavatkozás, a legjobban úgy írhatjuk le, hogy egy portál a társas bevonódáshoz, ami szintén a vegetatív idegrendszer működéséhez kapcsolódik és nem más, mint maga a biztonságérzetünk. Ebben az idegrendszeri működésben érezzük magunkat nyugodtnak és ellazultnak, szeretetteljesnek és ráhangoltnak. Az SSP hallgatása után a kliensek nyugodtabb érzelmi és fiziológiai állapotot tapasztalnak magukon, mely lehetővé teszi számukra, hogy jobban reagáljanak a társadalomból érkező ingerekre és javuljon az önszabályozásuk. A javulás nem más, mint az a képessége az idegrendszerünknek, hogy megkülönböztesse az észlelt és a tényleges fenyegetést.